Családfakutatóként olykor lehetőségünk van hagyatékot feldolgozni. Ilyenkor előkerülhetnek olyan képek és levelek, amelyek egy egész élettörténetet elmesélnek, miközben elrejtve pihentek egy szekrény mélyén, s évtizedeken keresztül senki sem látta, senki sem tudott róla. A tragikus történetekről gyakran képtelenek vagyunk beszélni, így csak akkor válnak elérhetővé, ha az emlékek őrzői már maguk is elhunytak.
A fotókon látható fiatalember 19 éves volt, amikor 1944-ben munkaszolgálatra vitték, családjának többi tagját pedig gettóba zárták.
Ekkor 184 cm magas volt, fekete hajú, fekete szemű, izraelita vallású, érettségi bizonyítvánnyal rendelkezett, és volt egy barátnője, akit Nyuszinak becézett. A fiú a táborból minden nap írt levelet a családjának 1944. júniusától novemberig, és azután nem érkezett több levele. Többé nem csókolta meg az édesanyját, nem készült róla fotó, nem dolgozott, nem vette feleségül Nyuszit, nem születtek gyermekei, nem kapott kárpótlást a szenvedéseiért, mert nem tért haza soha.
